miercuri, 11 aprilie 2012

Szakítás.

Amit a legjobban utálok a szakítás után...
Késő éjjel mindig arra gondolok, hogy vajon ő is gondol-e rám.
A folyamatos egyedüllét.
Minden dal, sorozat, könyv rá emlékeztet. És úgy tenni, mintha nem érdekelne.
Azon gondolkodni, vajon mit csináltam rosszul.
Látni, hogy mindenki más tovább tud lépni, sokkal gyorsabban, mint én.
És végül, de nem utolsó sorban azt utálom a legjobban, amikor rájövök, hogy még mindig hiányzik. Végig néztem már minden képet, levelet, üzenetet tőle, és a fejemben folyton visszaemlékszem rájuk, és emiatt újra és újra érzem azt amit régen.

Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu